egy lépést előre, kettőt hátra

In memoriam Zombori P

egy lépést előre, kettőt hátra

Szerintem a sok elfoglaltságomat elsősorban és legszembetűnőbben a blogírási dolgaim sínylették meg. Nehéz ezt elfogadni, leginkább azért, mert hajlamos voltam az underground blogommal azonosítani magamat. De most, hogy kiderült, az underground nem én vagyok és vica versa, talán ejthetnénk is a témát. Csakhogy úgy érzem az underground - kimondatlan, vagy kimondott - befejezésével egy új korszakféle kezdődik nálam. Köthetném személyekhez is ezt a korszakhatárt, vagy akár a 40. életem betöltéséhez, és ez mind szép lenne és jó, de nem igaz. Pontosabban csak így együtt igaz. Más ember lettem, ha ez hihetetlen is, vagy elcsépelt, vagy mit tudom én, mi. Sokan azt mondják, a változást önmagunkban kell kezdeni. Én ezt pont nem így látom. Változásra az embert csak a megváltozott körülmények képesek rábírni általában. Új emberek, új tevékenység, új helyzetek hoznak változást. Jót, vagy rosszat? Változást, ennyi. Az emberekben sajnos ez nem tudatosul, vagy kisebb jelentőséget tulajdonítanak neki, vagy egyszerűen átsiklanak a dolog fölött. Aztán elkezdik verni a mellüket, hogy: "Igen, ÉN, Ixipszilon, a saját elhatározásomból megváltoztam." Sajnos ez nem igaz. A változás kivitelezésének jó részét gebinbe adjuk ki másoknak. A mások dolgai visszahatnak ránk, és a változás csak úgy kezdődik el. Hogy ez mi, pszichológia, vagy filozófia, vagy micsoda, nem tudom. Megfigyelés. Rafkó.

Tény, hogy hiányzik az underground. Sok minden hiányzik, ami már nem jön vissza soha, ami megfordíthatatlan. Ir-re-ver-zi-bi-lis! Bár, az underground még feltámadhat valaha, vagy vissza-visszatérhet 1-1 bejegyzés erejéig, bizonyos dolgok már soha. Soha abban a formában. Emlékezzünk ezekre a dolgokra, emberekre, és csak azután kezdjük el ünnepelni a kicseszett változást. Ha ugyan van mit. Valaki nem hajlik semerre, hanem törik. Vagy részlegesen, vagy végleg. Én hajlok erre is, arra is, mint a napraforgó, nem egy dicséretre méltó tulajdonság, de nem is megvetendő. Ez van. Most látszólag a kevesebb energiabefektetést igénylő dolgok felé mozdulok el, hogy mellette legyen hely és idő a komolyabbakra. Amik vagy lesznek, vagy nem. Ha igen, akkor jó, ha nem, akkor marad a nyefegés-nyafogás. A mai naptól például az egyetem lesz az első. Ezt sem én döntöm el, hanem az idő, a november középi dátum, ilyenkor már lélekben készülünk a télre, meg a vizsgaidőszakra, meg egyebekre. Megtesszük a tétjeinket, esetleg az utolsó gondtalan berúgásainkat, már akinek inge. Nekem ez is a változás része pont, hogy már nem iszom. Annyiszor. És annyit. És nem azért, mert megfogadtam, vagy eldöntöttem. Nem fér bele. Nincs rá idő. Ennyi. Meg egy bambi.

Hogyan vegyél Vásárhelyi Bea könyvet?

Hogyan vegyél Vásárhelyi Bea könyvet?

...csak mert nem olyan egyszerű. Az új könyv, Vásárhelyi Bea Újabb skizofrén év című műve a United P. C. kiadónál jelent meg. Egy eléggé, hogyismondjamcsak PC-ül, sz@r hét után sikerült utolérni a szerzőnőt a Twitteren, és néhány szót váltani, aminek persze az lett a vége, hogy megrendeltem a könyvet a kiadó honlapjáról. A bejegyzés címe nem h*lyeségből ilyen nyakatekert, mert nekem is gondjaim támadtak a honlapon való vásárlással. A fizetésnél két lehetőség közül lehet elvileg választanunk, az "Előre utalás" és a "Bankkártya (PayPal)" közül. Természetesen az "Előre utalás" nem jó választás, persze nekem sikerült elsőre azt választani. Másodszorra rámentem a PayPal-ra, szerintem akkor vette le az összeget, és történt meg a megrendelés, vagy nem tudom...

Azt, hogy végeredményben hányszor rendeltem meg a könyvet, és melyik módszerrel, most jótékony homály fedi... Egyébként 3-at az írások közül láttam is, kritikának csak annyit, hogy kurvajók, ha nem sértem meg a szerzőt, de ha igen, akkor meg csak annyit, hogy elég jók. A 3 írás az Egy notórius ruhagyűjtő szenvedélyéről, Amikor a kocka írni próbál és a Fos idő nevet viseli. Nekem a notórius ruhagyűjtőn kívül mind érdekes volt, az is csak a témája miatt nem. Szerintem az írónő legalább úgy ír, mint én (ami azt jelenti, hogy vagy olyan színvonalon, vagy inkább jobban), és ez a mai világban már valami. Egyedül az árát találtam magasnak, de ez inkább kiadói téma, ugye. Majd biztos fogok írni róla, ha elolvastam az egészet okával, de most még nem piszkálnék bele, és amúgy is hulla vagyok egy szerencsétlenkedésekkel teli hét után, holnap már megváltásként fog rám hatni az egyetem, valószínűleg.

Bloody Notes Skin

Bloody Notes Skin

Bloody Notes Skin

Elkészült az első sablonom/New skin will be released soon, evolved from Clean1 skin! Kind of horror inspired skin, it's named after a Sepultura song "Bloody Roots" to "Bloody Notes"! Check it in my production site, if you want to: https://yesok.hu  @b2evolution #b2evolution #newskin #spooky You can download it here: Bloody Notes Skin.

 

Eltervezett tervek

A tegnapi egy ünneplésre okot adó nap volt, ugyanis már 2 hónapja hurcolom az újságot, és eddig még nem zakkantam meg tőle teljesen. Az egyetemen pedig egy rohadt kis pillanatban elfogadták az első kis munkakezdemény-csökevényemet, egy projekttervezet-vázlatot: Ne kérdezze senki, egy tervnek miért kell tervezet, annak pláne vázlat, ezek így mennek, és kész, ezek magas egyetemi dolgok. Aki csekkolni akarja, itt van: projekttervezet.docx. Ez egyben azt jelenti, hogy már egyetemi szinten is kezdek visszajelzést kapni arról, hogy nem vagyok teljesen h*lye, amit mindig is tudtam, csak nem sejtettem. Egyébként nagyszerű dolog, hogy így ki van töltve az időm, mert nincs lehetőségem közben f@szságokat csinálni, és "ez egy időre jó". Ne kérdezze senki azt sem, hogy miért tértem vissza a kevésbé szerkesztett, csapongóan sehova se tartó blogbejegyzésekhez, amikor (tudományosan?) bizonyított, hogy viszonylag normálisan és tűrhetően tudok fogalmazni. Azt hiszem, kísérletet folytatok egy olyan egyéni és vállalható hang megtalálására, ami közben normális is, és most próbálom belőni a stílust. Egyébként ez a felület egy sokkal komolyabb projejktnek indult, csak aztán időközben szokás szerint a kevesebb ellenállás felé indultam el, és elkezdtem teleírkálni.

Eltervezett tervek

Szóval a nap hátralévő részében már nem csináltam semmi különöset, illetve most hajnalban végigvittem egy egyszobás-menekülős játékot, ami végül több szobából állt, és a menekülés sem volt annyira kiélezve benne. Egy testvérpárról szól, akik balesetben elvesztették a szüleiket, és éldegélnek csendesen egymás mellett... talán túl csendesen is... A végigjátszás kapcsán elgondolkodtam, hogy mi egyáltalán a játék mondanivalója, az hogy az egyik testvér igazából egy szellem, esetleg mindkettő az, netán egyikük sem? Néha már nem tudok eligazodni ezen a túl sok és túlságosan mély mondanivalójú játékon... Mindenki döntse el maga, ha van kedve, kipróbálhatja:

https://pixelpatissier.itch.io/moonlessnight

EDIT: Sokat tépelődtem a dolgon, de azt hiszem, jelenleg nem engedhetem meg magamnak, hogy ne írjak néha a skizofréniás blogomra is, kár lenne veszni hagyni/nem frissíteni a tartalmat. Olyan nehéz manapság bármi új projektet önerőből beindítani, legalább azt tartsuk meg, ami valamennyire is kelendő. Szerintem a 2 blog jól meg fog férni egymás mellett, tegnap is raktam fel rá bejegyzést Éles tárgyak (Sharp Objects) címmel, ami az ugyanolyan nevű filmet piszkálgatja (egy kicsit szó szerint is). Jelenleg eléggé mérsékelt sikerrel megy, de mégiscsak fent van az Origo-n. Nem életem írása, de annyira nem rossz. Lehet, hogy nekem a legfurább, hogy 2 eléggé aktív blogom is van, eléggé ellenőrzött tartalommal, és a szövegeket valamennyire gondozva. Mármint általam. Na, akkor a viszontlátásra (5 perc múlva)!

EDIT2: Na, tessék! Egyébként még csak annyit, hogy úgy vettem észre, az ember minél jobban le van terhelve, mindenféle oldalról, ő is annál jobban gyötri még magát mindenféle projektekkel, aztán már a végén túlzásba viszi azt is. Mindegy, remélem, még az elviselhetőségi határértéken belül mozgok valahol... nem szeretnék túl sok lenni egyszerre... de ez van...

Nem féltünk

Kérdés: Mi történik, ha egy skizofrén túlterheli magát szellemileg-fizikailag? Újra előjönnek a tünetek?
Válasz: Lóf@szt. Ez a bejegyzés csak egy újabb cáfolata a közhiedelemben gyökeret eresztett h*lyeségeknek.

Nem féltünk

Tegnaptól kiírattam magam betegszabadságra a fő munkahelyemről. Fő indokként megjelölve a f*sás szerepel, de a tüneteimet csak én tudom igazából. Sajnos senki sem vette észre a környezetemből, hogy valami nem stimmel velem, pedig az idegrendszerem már a végét járta a kimerültségtől. Nem kimondottan pszichiátriai tünetekről van szó, hanem - gondolom - neurológiai problémákról. Az utóbbi időszakban mindenki annyira a magáévá tette a "nem féltjük" eszmeiséget velem kapcsolatban, hogy az emberek lassan-lassan azt kezdték gondolni, hogy "ez mindent kibír", vagy "ez mindent túlél", és fel sem merült a gyanú senkiben, hogy a kis belvilágomban eléggé érdekes folyamatok zajlanak. Például időben elég dezorientált voltam, délután többször is "jó reggelt"-et akartam köszönni, és más egyéb ilyen nyalánkságok. Ha ez így folytatódott volna, esetleg hamarosan pszichiátria lett volna a vége, ahol megint elkezdtek volna kezelni "skizofréniára", holott az egész állapotomnak semmi köze nem volt a témához. Egyszerűen kimerültem szellemileg, egy kissé fizikailag is, csak ezt nem lehet nagy dobra verni, mert kész az újabb elmebeteg státusz. A körzeti orvos, persze, úgy tett, mintha egyértelműen szimuláns lennék, neki pláne nem akartam előhozakodni a panaszaimmal. Egyébként örülni kell, ha egy megfázást meg tud különböztetni a gyomorrontástól, amúgy nem lehet rossz csávó, de valami azt súgja, hogy nem áll a hivatása magaslatán. Például nálam sikeresen tyúkszemnek nézett egy szőrtüsző-gyulladást, és ha emiatt végül amputálni kell a lábam, már nem vigasztal, hogy valójában jó fej. Amúgy ma még annyi dolgom van, hogy meg kell néznem 6+ órányi filmet holnapra az egyetemre, és le kell adnom egy projektvázlatot tegnapelőtt-előttre, szerencsére annyira nem szigorúan vett határidőről van szó. Úgyhogy el is köszönök, mindenkinek jó reggelt! :-D

hirtelen költözés + kísért a múlt

Hirtelen felindulásból egy óra alatt összepakolva és fél óra alatt kipakolva, elköltöztem a társasházból egy lakásba egy négyemeletes tömbben. Sokkal jobb, hogy nem kell bolyongani a szobák közt, és állandóan a fűtést baszkurálni. Na, meg télen a társasház fűtése 80000, a lakásé meg 8000 körül lehet. Csak még ezt a nagy meleget kéne megszoknom. Valamivel itt jobban tudok pihenni, aminek nagyon örülök, mivel a két munkahely okozta nagy leterheltség erősen megvisel, elsősorban agyilag. Egy is megviselt néha, pláne kettő. A pénzből pedig még így is neccesen jövök ki, szóval mindegy. Ez leginkább a cigi miatt van, mondták is bent a melóban, hogy a cigi elviszi egy mellékállás árát. Nem szóltam rá semmit, de így van.

hirtelen költözés + kísért a múlt

A melóban ma Edit 1-gyel dolgoztunk együtt eléggé nókommentesen. Valami nyomtatómegosztási projekt van, mármint főleg nekem, egész sokat sikerült bambáskodni. Edit 2 sikeresen visszatért a mindenkihez szövegelős stílusához, az ember nem tud kibújni magából. Én visszatértem a kevés dumához, részben a fáradtság miatt, részben azért, mert nagyjából felesleges is. Hogy teljes legyen a napom, megjelent Anikó is, kért 2000 forintot. Hát, igen, kísért a múlt. Nemcsak Anikó miatt, hanem, a bejegyzés dátumára pillantva, szinte meglepődik az ember, mert a stílusára és a tartalmára vonatkozó elemekből kiindulva ez a bejegyzés nyugodtan íródhatott volna kb. 5-10 évvel ezelőtt is bármikor. Amikor a múltidézésre gondoltam ezzel a bloggal, nem számítottam rá, hogy ilyesmi témákat vonzok be, de sebaj. Akkor most mondjuk azt, hogy ez a bejegyzés azért lett ilyen, hogy nagyjából mindenki tisztában legyen az előzmények hangulatával. Amúgy nem ezért, hanem véletlenül. A szereplők lehetnének fiktív alakok, akik semmiképpen nem a valóság részei, de nem azok.

hirtelen költözés + kísért a múlt

Én ezt a dolgot hallatlanul viccesnek találom, bár lehet, hogy mások szerint sírni volna jó rajta. Életem látszólag továbblépett, énem egy része mégis megrekedt egy szinten, mégpedig az Editek, Anikó és a 2000 Ft univerzumából kifelé vezető úton valahol félúton. És ezzel az újonnan támadt, friss naplóírási kedvvel szintén csak egy letűnt időszak emlékét idézem vissza. Ha valakiknek az az ötlete támadt volna, hogy az életemből filmet forgasson, már körülbelül a 3. résznél tartanánk.

EDIT: Most, hogy kialudtam magam, eszembe jutott a _nagyon_eredeti_és_zseniális_ötletem_, ami eredetileg felmerült a köz(ös)ségi média tantárgy szemináriumi dolgozat vázlataként: kórházi osztályok újrahasznosítása kollégiumi férőhelyekként (hogy eredetileg pszichiátriai osztályokról van szó, nem kell feltétlenül reklámozni). Igaz, hogy a határidő után két nappal szállt fel a köd az agyamról, de tudomásom szerint nem annyira szigorú a határidő, hogy ne férne bele egy kis bambasági pótlékkal a vázlat leadása.

szórólapozási tevékenység vége

Ma hajnalban végre kihurcoltam majdnem az összeset. Kellemetlenül elfáradtam. Itt ülök a melóban, és még meg kéne csinálni valami projekt vázlatot közösségi médiára. Jó lenne itt megcsinálni, hogy maradjon időm másra is. Rájöttem, hogy mostanában azért ugrabugráltam annyit, mert volt egy kis időm. Ez valószínűleg nem marad örökre így, mert még ennyi időm sem fog maradni. Mi lesz a kis blogjaimmal, amikbe belekezdtem, igazán nem tudom, és ez dühít. Pár napja még azt gondoltam, minden nap kéne írni valamit, viszont tapasztalatból tudom, hogy a napi blogolást nem igazán lehet bírni, mert az csak lapos lesz és unalmas. Mindegy, majd csak lesz valami.

UPDATE: Délutáni gondolataim a témáról: A blog gyenge kezdés után erős visszaesést mutatott, rájöttem, hogy nagyon nem volt jó ötlet áttérni a napi posztokra, például a tegnapi "művem", amit félálomban írtam, egyszerűen értékelhetetlen. De akkor ilyen is volt. Jobb minél hamarabb túlesni ezeken a gyerekbetegségeken. A jelenlegi blogfelületet minden hibája ellenére eléggé bírom, szóval kár lenne elrontani unalamas és semmitmondó hülyeségekkel. Inkább jobban szeretne hasonlítani az Undergroundra, hogy végül akár át is vehesse a helyét. Vagy akár most azonnal... még nem döntöttem el. És ha nagyon nem megy az önállósodás, szépen visszaóvakodom a Reblogra.

szórólapozási tevékenység 2?

Egy ilyen jó címről megéri minél több bőrt lehúzni. Viszont több fénykép meg h*lyéskedés talán mostanában nem kéne. Ma nagyon minimális szórólapozási tevékenységet folytattam, szóval több, mint a fele megmaradt holnap hajnalra. Az egyetemre is kéne egy vázlat, az is utolsó pillanatos. Hanem mit csináltam helyette? Például nagyobbra állítottam itt a betűméretet. Meg egyebek. Írtam az Undergroundra bejegyzést, ezt a blogot is megemlítve. Stb, stb. Amit nem csináltam: a dolgomat. Az előbb aludtam is több, mint 1,5 órát. Hajnalig már nem kéne aludni. Viszont elfogyott a kávé, lehet, hogy mégis lesz egy kis alvás? Az egyetemre még a tematikát se találom, egyelőre, mindegy, azt mondták 5-e körül küldjük el, egyébként ez az egy tantárgy van eddig, amiért nem tudok annyira lelkesedni, a közösségi hálózatok. Nagyjából kétféle embert ismerek ebből a szempontból: valaki előre megcsinlálja a dolgait, valaki az utolsó pillanatban. Középút szerintem nem nagyon van. Mindegy, elkapott megint az álmosság, mára befejeztem ezt is. Jó éjszakát!

szórólapozási tevékenység!

A mai egy képes poszt (csak erős idegzetűeknek ajánlott!)...

Sok halogatás után belekezdtem a "szórólapozási tevékenység"-be. Kb. 1 órán keresztül (se) csináltam. De arra is rájöttem, hogy nincs mitől tartanom, ha részletekben végzem el, nem temet maga alá a munka. Szóval semmi gáz, ha  még holnap is csinálom egy kicsit, megleszek határidőre.

szórólapozási tevékenység!

what i'we done

Úgy vettem észre, a legtöbb helyen 4 napos szünet van... Ebből jóformán 2-t elb@sztam. Pedig mostanában elég jó időben végzek az újsággal, 4 órás munka, persze, 3 körül ébredtem egyáltalán fel, és 4 előtt otthon voltam. Egyébként alkalmazok egy csomó rafkót, például saját szisztémát dolgoztam már ki az újságkihordási útvonaltervet illetően. Azon is megspórólok egy csomó utat, időt? Tényleg, hallottunk már a cigi-apóráról? Ezt középiskolában találtuk még ki: ha egy ciginyi utat egy ciginyi idő alatt teszünk meg, akkor végülis nem jutunk el sehova, mert elosztva a ciginyit a ciginyivel, nem marad, csak az 1, mértékegység nélkül, tehát 1 db semmi, ami egy nagy nulla, tehát igaza volt Zénónnak, abban, hogy nincs mozgás. A nap többi részét azzal kúr... töltöttem el, hogy a b2evolutiont fordítgattam. Felvettek egy ilyen fordítói csoportba, ahol nincs túl nagy mozgás (megint csak Zénónnak lesz igaza), viszont a projektjük 22%-on állt, én pedig ma beletettem 3%-ot, az 25%. Persze, nem túl jó ez a százalékszámítás, mert az elején elfogynak a könnyű és fontos fordítani valók, nekem már csak az jut, ami nehéz, és alig használatos... Most pedig nemsokára telepítem szerintem az Ubuntut egy alkalmas pillanatban, és akkor szervusz, világ, megint csak nem leszek online egy ideig. Az az igazság, hogy kezdem már megunni a Win 10 sz@rakodásait, de nem akarom letörölni, csak az Ubuntut mellé rakni, de attól még lehet, hogy elszáll az egész... a múltkor is úgy jártam, hogy a műtét sikerült, csak sajnos a beteg halt meg, szóval újra kellett tenni a Win 10-et. Remélem, most sikerülni fog, vagy különben megint nem leszek egy darabig, ami nagy kár lenne. De amúgy is tanulni kéne, meg kivinni egy csomó szórólapot, és az idő egyre fogy... húha, ebből játék lesz, érzem... micsoda téma... :-)

hello, november helyett

hello, november helyett

Ha november 1., akkor mindenszentek, aztán halottak napja november 2. Az elmúlt években számtalan egyértelműsítő írás jelent meg ezekről, de persze, ma is meg kellett néznem, mivel nem tudtam. Nekem ezek a napok az év legdepressziósabb napjai hagyományosan, a január elsejével karöltve. A szilveszter (és újabban a halloweent) még szeretem, de ezek eléggé megviselnek, nem is igazán veszek bennük részt jópár éve. Egy depresszióra hajlamos nemzet átlagostól depressziósabb polgára nem biztos, hogy még külön nap(ok)at kellene, hogy szenteljen a depressziónak. Amúgy úgy volt, hogy ma kihordok pár(száz) szórólapot, csak túl szar volt a hangulatom, szokás szerint, megint. Még a halloweent sem tudtam normálisan eltölteni, mert 8 után pár perccel már aludtam. Aztán írtam valamit hajnalban az Undergroundra, mivel nem tudtam ellenállni a késztetésnek, cselekednem kellett. Képtelen vagyok ettől a blogtól (is) elszakadni, max. távolítani tudom magamtól, úgy, hogy nem azonosítom vele magam folyamatosan, és nem mindent ott próbálok kiaadni magamból. Elég nehéz. Amúgy rengeteg feladatom van (lenne), de a (munka)morálom valahol a béka segge alatt két méterrel van elvermelve kábé. A szórólapozási munkát folyamatosan halogatom, az egyetemre is, amit kell, hanem inkább pihenni szeretnék (bár úgysem tudok, eléggé izgága természetem van). Ez olyan tipikus semmire se való hónap, viszont a suliban szerintem úgy gondolják, basszuk még jobban tönkre pár beadandóval. Minden év minden hónap elsején megpróbálok egy kicsit új lappal kezdeni, pozitív változást remélek, ilyenkor meg se próbálom. Szutykos egy kis hónap ez már így 40 évesen. Remélem, másoknak azért jobban telik, ebben az egyben nem kell követni engem. :-) Ez a zene ugrott be a "Hello, november"-ről, egyébként:

A mai nap olvasmánya: Gyömrői Edit: Szemben az árral

A mai nap játéka: Death. By PowerPoint. by Dhakajack

UPDATE: Egyébként nem tudom, melyik nap csúsztam el, hogy ilyen xarul legyek, kedden meg szerdán tök jól voltam, hamar is végeztem, relatíve szerdán is, szerdáról csütörtökre borult fel nagyon valami. Így megszenvedtem volna a cikket, amit a Reblogra írtam? Lehet... Most kezdek magamhoz térni, estére...

404 Error

Volt itt egy bejegyzés. Hova lett, senki se tudja. Mindegy, felvettem a blogot a feedly-n, hogy egy bejegyzés se vesszen el hirtelen felindulásból elkövetett törlés miatt. Igazából nem akarok mondani semmit. A blog egyelőre sehova se tart. Gondoltam, hogy egyszer értékelem egy újságkihordói napomat. Talán, majd egyszer. Vagy, mondjuk, milyen izgalmas lenne, ha minden napomat értékelném? Hallottam, hogy Széchenyi is minden nap naplót vezetett, és tök semmit mondó dolgokról írt. Mégis ő a legnagyobb magyar. Más: Elvileg régen szerettem a gportal "blog, napló" rovatát, én sok fantáziát láttam benne még egykor. Csak sajnos az ilyen belterjes felületek könnyen el tudnak laposodni. Most is szétnéztem, de egy bejegyzést sem bírtam végigolvasni. Attól még szerethetem, nem? Azt hiszem, én is ilyen unalmas kezdek lenni itt. De kell ez a kis pihenés. Még mindig nem tudom, mi legyen a Skizofrénia undergrounddal. Most már biztos, hogy túldimenzionálom a jelentősségét, általában a lőtéri kutyát nem érdekli, oda is mit írok, néhány embert viszont nagyon is. Sajnálátra méltó, hogy nem az az exhibicionista, kitárulkozó réteg olvassa, akikkel jókat lehetne dimcsidumcsizni. Még egy gondolat az Undergroundról. Valami azt súgja, hogy már túl van a fénykorán, a szerepét eljátszotta a történelem színpadán, amiről, persze sokan tudomást sem szereztek, és van pár ember, aki, ha rajtuk múlna, el is tüntetnék a francba, minél hamarabb. Mint ahogy nemrégiben eltüntették a Halál a pszichiátrián játék androidos verzióját a Google Play-ről. Cyberwar! Ez kellene nekünk! Ehelyett marad az itteni lamentálás. Engem érdekel a pusztulás dekadens romantikája, az enyészet rothadásszagú levegője, mindig is érdekelt, hát szóval most első kézből figyelhetem magamon a leépülés folyamatát. Sokan abbahagyják a csúcson, de van, aki megszervezi a 100. búcsúkoncertet is. Valaki már ezzel sem foglalkozik, hanem a múlt században egyszer megírt számaival haknizik folyamatosan. Bár nem értek a zenéhez, valószínűleg én a búcsúkoncertes csoportba tartoznék, ha a blogvilágban lenne valami ilyesmi egyáltalán. Jó, akkor megígérem, hogy nem fogok posztokat törölgetni. Mivel egyelőre nem jár senki errefelé, hát magamnak.

Időutazás Robomániába

Időutazás Robomániába

Azt hiszem, mostanában egy kicsit hanyagolnám a Facebookot, a Twittert meg a reblogos blogomat. Tudom, hogy hosszú távon nem lehet, mert pölö a Facebook alapvetően változtatta meg az emberek internetezési szokását, blablabla... F@sz se gondolta volna, hogy valaha is nosztalgiával fogok visszagondolni egy olyan életszakaszomra, amikor állandóan nyavalyogtam. Mindenütt visszaváltoztattam a nevemet a roboman változatra, az embernek legyen normális netes nickje. Senki se fog úgy emlegetni, hogy "apapróbert, apapróbert", a roboman és a kávés szájú fú sokkal jobbak. Szóval, akkor nekiláttam ennek a blognak a beindításába, mit nem adtam volna régebben, a pre-facebookos időkben, ha lett volna egy ilyen blogom. Próbaként elkezdtem egy kalandjátékokkal foglalkozó részt, angol nyelven. Meglátjuk, mi lesz belőle. És ami a legfontosabb, elkezdtem egy fórumot beizzítani a hátsó szektorban. Ez már kapásból 3 weboldal-rész, és úgy tervezem, az kapja a https://yesok.hu fődomaint, amelyik jobban teljesít. Ha a fórum, akkor a fórum. Ezt, a jelenlegi, személyes blogot eredetileg úgyis valamelyik leghátsó bugyorba képzeltem el, blogmúzem-féleségként, de hát jelenleg csak ezt tudom nyúúúúújtani. A vlog irányába is tettem lépéseket. Mondjuk, ha az emberek arra mennének rá, az sz@r ügy lenne, mert abból évenként párnál többet nem akarok csinálni. Egyébként arra is jó az internet, hogy kiderüljön, az ember mennyire kész, mondjuk így, hajlama ellen tenni a nézettségért, vagy a pénzért. Szerintem a legtöbb ember sokmindenre hajlandó, és kissé meglepődve veszem észre, hogy én is. Anyám szerint egy lájkért eladnám a családomat. Hát, ha egyért nem is, de kettőért... egyébként meg az is számít, kitől... de ezt most hagyjuk.

Naív elképzelések egy vlogbejegyzés témavázlatához

Naív elképzelések egy vlogbejegyzés témavázlatához

Most egy pár napig nem lesznek képek a bejegyzésekhez, mert betelt a bloghoz rendelt tárhely, lol. Mindegy, nem az a lényeg. Ha hatékony lennék, csinálnám az Undergroundot és a Twittert 1000-rel,  de mindig is a fontolva haladók táborát erősítettem. Az a baj, hogy ez a mindennapi munkámon is meglátszik, az újságkihordásnál például rendszeresen dupla annyi idő alatt teljesítek, mint kéne. Nem mondom, hogy rosszul, de akkor is... Unalmas ez az újságosdi téma, mi? Kéne valami jobb? Hát, nem nagyon van. Mindegy, egy szar poén: legalább van értelme megkérdezni tőlem, hogy "mi újság?". Ráadásul mostnában olyan magamnak való lettem, amilyen sose voltam. Ez olyan felnőttes, nem? Legalábbis a szüleimből kiindulva, az. Na, meg amúgy is. Az van, hogy nem nagyon van időm másokra. Sokan vannak így. Csak, mondjuk, ők ilyenkor szereznek egy nőt, és beleverik a fa...lba a könyöküket. És olyankor meg jönnek a vendégek. Szép keretet adnak az életüknek. Én össze-vissza alszom, össze-vissza élek, lehet, hogy az Undergroundnak meg a Twitternek van értelme, de néha halálosan unom már ezeket. Kurvára évek óta megy mindkettő. A kis sideprojektjeim meg szinte 0 látogatottsággal vegetálnak. Eredetileg ide is komolyabb írásokat, esetleg tanulmányokat terveztem, egyelőre marad a picsogás. Komolyabb írásokra nincs idő, így ennek meg kevés értelme van. De legalább pihentet, kikapcsol. (Azért ha időközben átmennék automatikus írásba, azért valaki szóljon rám, hogy húzzam be a vészféket!) Viszont azt nagyon nem szeretném, ha úgy járnék, mint Daniel Keyes főhőse a Virágot Algernonnak című regényben, hogy hirtelen visszahülyülök, és szellemi mélyrepülésbe kezdek. De talán a katasztrófaturizmus hátha lendítene valamit a látogatottságon. Leghőbb vágyálmom (legalábbis azt képzelem, hogy az), hogy lenne egy blogom, ami megél önmagában, sokan látogatják, és minden happy, mindaddig, ameddig meg nem halunk. De ha így folytatom,  ebből se lesz semmi. Kéne egy jó téma, egy jó design meg egy jó szponzor, és csak kacagnánk, kacagnánk... Influencernek a mentális beteg szférában nagyon fából vaskarika választás lenni. Hagyományosan a legkisebb pénzű réteg. Mit lehet nekik eladni, a nyomort? Abból van nekik is elég, szegényeknek. Mi van még? Interactive fiction, indie játékok. Annak ma Magyarországon én vagyok az egyszemélyes communitiy-je, nagyon halott ötlet. A kultúrához sajnos nem értek még ennyire sem, viszont az sem egy kimondott pénztermelő szektor, felejtős. Ja, amúgy tervezek csinálni egy vlogbejegyzést valamikor az idén, ez a sokminden amit itt összehordtam, talán megfelelő is lenne. Maximum felolvasom. Na, ennyike. A vlogot szilveszterig bezárólag próbálom organizálni, esetleg arra is lenne esély, hogy holnap, bár minimális. :-(

Addig is keresek valami frappáns címet a vlognak, például Csirkefarhát, vagy Rózsaszín ételhordó... :-(

Persze, igazából egyik sem tökéletes, és erről a nyomor-vonalról is jó lenne leszakadni, de elég nehéz. :-(

Sós, sós

Sós, sós

Úgy érzem, lassan kezdek eltűnni az egyetem-munka-újságkihordás szentháromság Bermuda-háromzögében. Bár némi fényt azért látok felcsillanni az alagút végén. A melóban melegebb van, mint kéne, az utcán, hajnalban értelemszerűen hidegebb. Nagy a hőingadozás. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy idén ez még fog így menni, de januártól valamelyik melóhelytől meg kell majd válni. Jelenleg 50-50%-ról startol mindkét hely, januárig kiderül, hogy mi lesz. Sajnálom, ha nem érdekelt senkit, de számomra ezek kardinális egzisztenciális kérdések, és ez elsősorban még mindig egy egoblog, ha jól tudom. Legközelebb megpróbálok értelmesebb dolgokról írni.

középtáv

Lassan 1,5 hónapja nem aludtam úgy ki magam, mint ma délelőtt. Teljesen jó. Olyan, mintha 1,5 hónap totális, dipszomániás részegség után hirtelen kijózanodna az ember. Hajnalban azon gondolkodtam, hogy igazából ezt az egész újságosdt középtávra tervezem, ami azt jelenti, hogy még 1-2 hónaptól még 1-2 évig bármi lehet. Nem nagyon szeretek már családi dolgokról írni egy múltkori, Origo-s kirohanásom óta, de: apám felajánlotta, hogy 30 rugót ad havonta, ha befejezem az újsággal való xarakodást. Ez örvendetes dolog lenne, az viszont egészen sajnálatos, hogy ez hamarabb nem jutott az eszébe. Most lényegében ezért az összegért arra kér, hogy csináljak s***et a számból a Kelet-Magyarország előtt. Ami meggondolandó lenne, ha nem alakulhatna még úgy, hogy hozzájuk kellene menni gyakorlatra. Mármint kommunikáció szakon. Mármint ha a csoport az újságírás specializációt választja. Egyébként pedig most van az ügyem a le%olási bizottság előtt, a másik munahelyen most lesz (vagy nem lesz) szerződéshosszabbítás, teljesen nyitott minden, az ember nem b@ssza el magától a lehetőségeket. Még sosem éreztem ennyire, hogy milyen változékony minden. Persze, mert nem is nagyon voltak lehetőségeim, egy kis sínpályán mozogtam az életben, most hirtelen van választásom, és nem könnyű. Persze, hogy a kivárásos taktikát alkalmazom, szóval, ahogy adja magát a dolog, majd az utolsó (előtti) pillanatban döntök (ill. eldől). Amiről még írni akartam, a legújabb játékprojektem, már csak a befejezés hiányzik, de elment a kedvem tőle. A helyzet az, hogy nem tudok annyira angolul, hogy labdába rúghatnék a külföldi verenyeken, jam-eken, csak magam égetem/járatom le. És nem is valószínű, hogy a közeljövőben meg fogok tanulni. Olyan szinten. Józan fejjel mérlegelve, éppen határeset a játék, amit még nem szégyen beküldeni egy versenyre. Nagyon határeset. Mindegy, felteszem ide az utolsó publikus screenshot-ot, megírom a befejezést, van még rá jópár napom. Igazából, ha valaki addig lektorálná, még "szódával elmegy" kategória lehetne...

középtáv

Elvira, a sötétség hercegnője

Elvira, a sötétség hercegnője

A mai nap megint úgy kezdődött, mint egy átlagos vasárnap mostanában (inni, aludni), de aztán sikerült erőt venni magamon, és valami értelmeset is csinálni. Bár az "értelmes" a mai világban eléggé relatív fogalom lett. Például, hogy megnéztem az Elvira, a sötétség hercegnője című filmet, nem tudom, mennyire számít értelmesnek. Eléggé limonádé film, gyakorlatilag horror és komédia keveréke. A főhősnő, Cassandra Peterson (Elvira) magát alakítja a filmben, amint szerepel a 80-as évekbeli Fright Night tévéshowban, Las Vegasba készül, és örököl egy vidéki házat, ami remélhetőleg fedezi a vegasi kiruccanás költségeit. De ehhez el kell menni a volt "üknagynénje" hagyatéki tárgyalására, át kell vennie az örökséget, és olyan poénokat kell mondania még, hogy "Miben halt meg? Remélem, semmi komoly..." A cselekmény egy szakácskönyv körül bonyolódik, ami nem is annyira szakácskönyv, mint mágikus receptkönyv, és fény derül Elvira születésének különöd rejtélyére is... A nagybátyja és a kisváros elöljárói viszont ellene dolgoznak, fura külseje, és (vélhető) kicsapongó természete miatt... A film fura elegye a nem túl kemény horrornak és a szexuális töltetű poénokkal fűszerezett komédiának. A főhősnő melleit unalomig halljuk benne emlegetni, a film végén ízelítőt is kaphatunk a látványból. Ha értékelni kellene a filmet, egy gyenge négyeske, viszont valamikor pont ilyesmire van szükség a kikapcsolódáshoz, szerintem. Alacsony költségvetésű, B kategóriás horrorka, hazánkban nem lett túl népszerű. A kötelező poén a film és a MÁV menetrend között fennálló párhuzamról érdeklődés hiányában elmarad.

Vallomások - komoly beszélgetés magammal - magamról

Egyelőre nem úgy tűnik, mintha ennek az egoblogi projektnek hű, de nagy sikere lenne... Talán már nem lehet visszajutni a múltba egy ilyen kis nosztalgiázás erejéig sem. "Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba." - Hérekleitosz szerint, talán igaza van. Pedig azt a korszakot élveztem a legjobban az egész blogolásban. Mindig jöttek, kedvesen, aggodalommal telve tanácsot adtak a kis életkémre vonatkozóan, én meg úgy tettem, mint aki elgondolkodik rajta, pedig eszem ágában sem volt megfogadni semmilyen tanácsot. De legalább éreztem a törődést, volt egy kis kommunikáció. Manapság ki ad már tanácsot nekem, ki törődik velem?

Vallomások - komoly beszélgetés magammal - magamról

"Nem féltünk..." - Ez lett a jelszó velem kapcsolatban. Ha jót írok, olvasnak, ha xart, akkor nem annyira. A nézettségnek és a figyelemnek farkastörvényei vannak. Ez valamennyire versenyszféra, ha nem is mindig pénzre, de presztízsre, imertségre igen. Mióta kiderült, hogy azért nem vagyok annyira ártatlanka, mint elsőre látszom, a legtöbben hagytak a francba. Egy ideig azzal áltattam magam, hogy így segítek a legtöbbet a sorsársaimon, ma már rájöttem, hogy mindenki csak magának tud segíteni. Az igazamért megjártam az alsó világot, felső világot, számításaim szerint most a középső világban tartózkodom. Egy családi meg nem értés, egyet nem értés miatt nekitámadtam az egész pszichiátriának, a skizofrén közösség sorsát szerettem volna megjavítani, és ezen keresztül áttételesen a magamét is. Ágyúval, sőt, egy egész tüzérségi arzenállal lőttem egy bosszantó szúnyogra.  Közben persze érdekes megfigyeléseket és megállapításokat tettem, de nem hiszem, hogy túl komolyan vettek, maradtam kuriózum. Vajon közben egy cseppet túlértékeltem a szerepemet? Az könnyen meglehet... Egy skizo influencer? Ugyan már, minden csoda 3 napig tart... Közben külön költöztem, keserves melóval bár, de elég pénzt keresek, egyetemre járok. Azt vettem észre, hogy ott inkább szégyellni valónak érzem a Skizofrénia undergroundot, és mindent, ami vele jár, amit jelent... Életemben először, már az eddig eltelt rövid időben is, úgy érzem, kaptam annyi megbecsülést, hogy nincs már szükségem továbbra is önigazolásra. Hogy mi lesz az Underground jövője, ki tudja? Az élet nem áll meg, ahogy mondják. Hiába szeretném én konzerválni az évekkel ezelőtti állapotokat, ezzel az egobloggal is, ez eddig nem úgy sült el, ahogy kellett volna neki. Nagyon nem... De hát "panta rhei", minden folyik, még a zacskós tej is, az internet világában állandóan változnak az igények, a trendek, ami tegnap jó volt, mára meghaladott, ingoványos talajra építettem légvárat... Ideje másba (is) kezdeni, és észre venni a lehetődég(ek)et, ha kopogtat(nak), nem pedig a sült galambra várni... Ennyit mára... Köszi a figyelmet... Jó pihenést a 4 napos hétvégén. :-)

fejlesztői naplóféle 2

Naszóval, a Deliver Until Dawn kétharmadának a vázlatos kidolgozása már meg is van. Bár ez gyaorlatban inkább szerintem a fele, meg ha hozzávesszük a hibajavítgatásokat, akkor korrekt az október 27-es határidő, amit kitűztem magamnak, mármint hogy akkor jelenik meg a játék. Bár horror a műfaja, inkább nevezném horrorkomédiának, vagy horrorparódiának, ha  tehetném. Azt hiszem, konkrét halál eddig nincs is benne, de a BAD ENDING már megvan. Három befejezés lesz, ebből kitalálható, hogy BAD ENDING, NEUTRAL ENDING és GOOD ENDING. Felteszek a BAD ENDINGről is egy képernyőképet, talán ez az utolsó, amit kiteszek valahova, mielőtt kész lesz a játék. Mit mondjak még? Annyira szeretnék picsogni róla, de nem nagyon van mit. Az, hogy ez a legnagyobb volumenű szöveges kaland, amit valaha írtam, nem azt jelenti, hogy valóban hosszú, hanem hogy eddig írtam rövid, kis szarokat. Bár a hossza alapján ez a legterjedelmesebb, igazából alig valamivel szárnyalja túl a többit, tehát illeszkedik a sorba egy fejlődés végpontjaként. (Bla-bla-bla.)

fejlesztői naplóféle 2

 

fejlesztői naplóféle

fejlesztői naplóféle

Tegyük félre egy percre a nyavalygást. Eddigi működésem legnagyobb szabású if projektjét indítottam el. A többi mind sz@r volt, elismerem. Egyedül The 4 Edith-ben volt egy kis fantázia. Bár eredetileg az is magyar nyelvű volt. Bár erre sincs túl sok időm, már 2 hét se maradt, és naponta csak 1-2(-3-4-5) órát tudok foglalkozni vele, sajnos. Questben íródik, azt hiszem, manapság ez az egyetlen normális szerkesztő. Eddig Twine-nal dolgoztam, de a Quest sokkal jobb. Már megvan a háttértörténet és egy logikai feladvány. Elég soványka, de már kezdek belezavarodni néha. De megcsinálom azért is. A Twitteren egy ismerősöm (a követő olyan hülyén hangzik) ki is javított pár nyelvhelyességi hibát. Mikre nem jó a Twitter? :-) Itt a mai adag, még nincs letisztázva:

fejlesztői naplóféle