Mi a faszt csináltam 7 évig?

Hát, az úgy volt, hogy egy szép tavaszi napon beszállítottak a pszichiátriára (kényszerrel, természetesen). Pontosan 2006 március elején. Elég durva volt. Rendőrök is jöttek, lefogtak, aztán valami szarral leoltottak vénásan. Azóta is sokszor gondolok rá. Ilyen lehet a halál. Persze az egyik kis pöcs szomszédom hívta rám ki őket, aki egy szar kis ápoló volt valami pszichiátrián, elkezdett kérdezgetni, én meg nem teljesen voltam képben, oszt ennyi volt. Már vittek is befele.

Sajnos ilyen van Magyarországon, de gondolom, máshol is. Lehet ellene tiltakozni, meg minden, de ez a pszichiátria-dolog még mindig hasonlít egy erőszakszervezetre, mint a szocializmus idején. 2006-ban ráadásul még a régi garnitúra volt ott, akik még a mostaniaknál is gecibbek voltak. Asszem volt olyan, hogy politikai pszichiátria, hát ezek még azokat a módszereket alkalmazták. Megtörni, kínozni, megalázni, tönkre tenni. Velem körülbelül úgy bántak, mint egy bűnözővel. Szerencsére hamar eltávolították onnan ezeket az idiótákat, és jöttek helyükre mások, talán nem olyan szemetek, mint a régiek, de szerintem ezek is simán perverzek (némelyik). Ráadásul szintén éléggé gecik.

Ahogy telt-múlt az idő, egyre többször voltam bent vendégként, és beláttam, hogy így a sulimat, amire az életemet tettem fel, már nem tudom folytatni, meg különben se alkalmaznának egy olyan embert ebben a szakmában, akinek sárga cédulája van. Ahogy lassan hozzám szoktak, már nem voltak annyira szemetek (az ápolók meg az orvosok), kivéve, ha olyan kedvük volt.

Ja, közben egy fél évet lehúztam a szcientológusok között is, hátha valamit segítenek. Egy élmény volt, de lényegében nem segítettek semmit. Úgy kezdődött, hogy először leszoktattak a gyógyszerről (Ketilept). Elég kemény volt, volt, hogy napokig nem aludtam, de ez volt az egyetlen értelmes cselekedetük. Amikor ezzel végeztünk, jött a lényeg: Nappal keményen kellett tanulni a tanfolyamaikon, aminek amúgy kevés értelme volt, inkább ilyen szektás szar. Lényegében agymosás. Ez ment 9-től este 6-ig, vagy tovább is nyúztak bennünket, a nap végére épp hogy el tudtam magam vonszolni a kocsmáig. Nagyon megerőltető volt. Szó szerint majdnem összeestem, ahogy kikértem a sört. De volt olyan, hogy a nap végén bealudtam a székben, szinte elájultam, annyira nyúztak bennünket. Szerencsére a nagyokos szcientológusok nem gyanakodtak rám, hogy mit csinálok, mivel az alkoholt nagyon nem nézték jó szemmel, meg semmit, ami jó. (Én meg ott piáltam egy házzal arréb a Blaha sörözőben, volt, hogy táncoltam is, a sok szcientológus balfasz meg nem vett észre semmit, pedig hemzsegtek a környéken, mert éjszaka is ott melóztak sokszor, és állandóan a büfék, meg a buszmegálló környékén mászkáltak.) Csak az esti piálások tartották bennem a lelket, meg volt egy jó fej kiscsaj is, kicsit bűzlött a pofája a sok vitamintól, vagy mitől, mit tudom én, de nagyon vicces volt. Elég nagy ribanc volt, ahogy elmondta, már 16 évesen, fogalmam sincs, mikor kezdhette. Vele viszonylag jóban voltam. Na, a vége az lett, hogy jól lehúzták apámat pénzzel (volt, hogy 1 tanfolyamot 3x végeztettek el velünk, mert kellett nekik a lóvé), de segíteni, azt nem tudtak, végül azt mondták, menjek csak szépen vissza a pszichiátriára. Lehet, hogy később még írok róluk. Igazi seggfejek (ők is).

Mivel sem a pszichiátria, sem a szcientológia nem tudott rajtam segíteni, de még a közösségi ellátás sem, gyorsan szereztem egy kis barátnőt, hogy legyen kivel "elbaszni" az időt, elhívott valami rendezvényre, megvártam, amíg hazamegy, aztán jól bebasztam. Amikor legközelebb elhívott a gyümölcskarneválra, abból már semmit nem láttunk, mert egyből a 4-es kocsmába vittem. Azóta már nem is járunk ilyen alibi helyekre, hanem egyből valami presszóba. Komolyan mondom, az alkohol segített rajtam a legtöbbet, bár néha egy kicsit rosszul vagyok tőle, mint pl. tegnap. A napi menetrend: gyorsan bekapok (megiszok) valamit, 9 körül találkozunk, aztán folytatjuk, sajnos általában az ő piáját is én iszom meg, mert ő csak megrendeli, de nem issza meg. Dél körül már eléggé készen vagyok. Nem baj, hazamegyek, eszek, aztán kifekszek aludni, mint az oviban. Érdekes, ott sosem aludtam, talán azért, mert nem ittam végig egész délelőttöt. Hát, kábé itt tartunk most. Mióta nem szedek semmit, legalább többet bírok inni, a gyógyszerrel még a piának is szar íze volt, nem beszélve a hatásáról, különben sem jó a kettőt keverni, hát én döntöttem. Csak természetesen.

Bár nemrég "találtam" itthon 1 doboz Rivotrilt, ezt a dobozt már majdnem elszedtem, de én mondom, ez még aljasabb, mint a pia. Főleg a kettő keverve. Bár csak akkor szedem be, ha kiment a pia hatása. Persze anyám még így is képes észrevenni. Érdekes a piát, meg a cigit nem, ha jól csinálom, de a nyugtatót igen. Zugivás, zugcigizés, zugkávézás, zugnyugtató, zugpornó, ez teszi ki a napjaimat, ja meg a csavargás a bnőmmel. A pornót meg már kezdem unni, egyre kevesebb dologtól jövök már izgalomba. Van, hogy egész délután elnézem, oszt semmi. De ha találok majd valamit, ami felkelti az érdeklődésemet, lehet, hogy belinkelem ide. Ebben is szeretnék más lenni: csak semmi prűdség. Persze nem csak pornót fogok berakni, de az internetről leginkább csak ez érdekel, mióta nem lépek fel a közösségi oldalakra, meg főleg. Megyek is nézek gyorsan valamit, ameddig nincs itthon anyám, aztán meg megyek az egyesületbe (ahol dolgozni fogok havi 30 ezerért, úgy néz ki). Izé, farsangra. Legalább elszívok egy pár cigit, hogy könnyebben kibírjam (ha már inni nem szabad, mivel pszichiátriai betegek, úristen mennyi ilyen béna farsangot láttam már, de csak kibírom). Azért már 2 3 4 (hogy repül az idő) Rivotril bennem van. Az a baj, hogy mindjárt elfogy, de nem fogok újat szerezni, pszichiátriaellenes volnék, vagy mi. Legfeljebb többet iszok/cigizek. Meg tudatmódosítok.

Lehet, hogy később alakítok egy szektát, ahol tudatmódosító szerek lesznek, meg szexorgiák (terápiás céllal), bár, ha jól tudom, OSHO már megcsinálta, nem baj, ha lehet, elolvasom 1-2 könyvét, asszem jó könyvei vannak, mindenesetre a szcientológiától jobban hangzik. A pszichiátriától meg pláne. Ja, a végére egy kis összehasonlítás: pszcihátria vs szcientológia: A szcientológia (én úgy fogalmaztam annak idején) kb. 100x jobb, mint a pszichiátria (kár, hogy mostanában már nem vállalnak pszichiátriai eseteket, ha jól tudom, én voltam az utolsó... bár ki tudja... pénz beszél... aztán vannak ilyen szakadár szcientológusok, szabad zóna, vagy mi, de ők sem igen vállalnak pszichés betegeket, amúgy meg már régen nem érdekelnek).

És hogy IGAZÁBÓL mit csináltam 7 évig? Feküdtem az ágyban, nem fürödtem, nem mostam fogat, a pszichiátrián ugyanez, csak ott noszogattak, egyébként ott lettem klausztrofóbiás, ezek az állatok hetekig, hónapokig bezárva tartottak 1 folyosón (nem engedtek le az udvarra), szóval azóta hosszabb ideig nem tudok HÁZBAN tartózkodni, ki kell mennem úm. "sétálni". Itt híztam fel 58 kilóról 90+ kilóra, de már nem bánom, hogy dagadt vagyok, a dagadtság király. Sovány is szerettem lenni, de én nem fogom magam kínozni, hogy újra 60 körül legyek. Különben is a kiscsajokat, akiket bámulok a buszon, meg mindenhol (az előző ribanc barátnőm miatt kimaradtak az életemből) nem igazán érdekli, nekik csak egy perverz tata vagyok. Igaz a magam kora belieket is megnézem, meg a kicsit idősebbeket is, de a legjobb csajokon általában ott virít a szalag, hogy most végeznek a középsuliban. Hát, ez van.

35 évesen új életet kezdeni?

Szeretnék átjönni a freeblogról, mert egy nagy szar nem igazán működik, és nem is tudok jobbat. A blogjaim általában olyanok, hogy mindenféléről akarok írni, de általában csak rinyálás a vége. Ezen most változtatni szeretnék, és tényleg mindenféléről írni, és nem a mindennapi problémáimról a szüleimmel/barátnőmről, próbálom őket elfogadni olyannak, amilyenek, és inkább előre tekinteni. Mióta nem blogoltam a freeblogon, szerintem sokat változtam előnyömre.

Régi vágyam volt, hogy ne folyton a betegségem legyen a középpontban (ami a paranoid skizofrénia), hanem próbálok úgy tenni, mintha ez nem lenne. Magyarul leszarom. Gyógyszereket nem szedek, és élem a világomat. Igaz, hogy még le vagyok %-olva, a jövő hónapban + úgy néz ki, felvesznek egy 4 órás munkára, úgyhogy lesz egy kis lóvém is. Kezdetnek megteszi. A terveimről egyelőre annyit, hogy majd szeretnék fősulira/egyetemre menni, ha összejön annyi pénz. Persze csak levelezőn, ui. benne járok már a korban, nemsokára 35 leszek.

A betegség kb. 7 évet vett el az életemből, meg is van a véleményem erről az egészről. Mármint a pszichiátriáról. Ha lesz időm, kifejtem bővebben. Előljáróban annyit, hogy egy rakás inkompetens barom dolgozik ott, és - én úgy vettem észre - szart se értenek a munkájukhoz. Meg nem is nagyon érdekli őket. Az ő hm... ráhatásukra hagytam ott az egyetemet, mert azt mondták, hogy úgysem tudok ezzel a betegséggel egyedül boldogulni. Egy nagy szart nem. Emiatt nincs most életem, hanem itt baszom a fajtámat a szüleimnél. 35 évesen! Egy kicsit gáz.

Pluszban teletömtek gyógyszerrel, de ennek most már vége (néhány hónapja). Úgy érzem, "kinyílt előttem a világ". Ki is mondta ezt régebben? Ja, a volt barátnőm, aki félrekúrogatott, de nem baj, mert úgyis egy ribanc volt világ életében. Örülök, hogy megszabadultam tőle. A mostani "párom" egy kicsit(?!) együgyű, de legalább nem akkora kurva, és nekem ez elég. Utálom bonyolítani ezeket a párkapcsolati dolgokat, szeretem a tiszta helyzeteket. A régebbi barátnőm a nagy eszével csak hitegetett, közbe meg félre járt. A mostani agyilag nem egy nagy szám, de azt hiszem, nagyjából megbecsüli magát, és ez jó. A szüleimről majd később. (Másokkal meg nem nagyon tartom a kapcsolatot. Az utcán pl. elfordulok, ha ismerőst látok. Új élet, ez kell nekem. Majd lesznek új ismerőseim. Vagy nem. Kit érdekel?)

Remélem érdekes dolgokról fogok tudni írni, például tévé, meg ilyenek. Piálás. Pornó. Ilyesmi. (Mióta nem gyógyszerezem magam, ezek mennek. Egyelőre.) Aztán majd talán elolvasok néhány könyvet. Meg mindenfélét csinálok, amit a normális emberek, és akkor arról. Meg talán néha a pszichiátriáról, mert ott fogok melózni a betegek között. Lehet, hogy szar lesz. De kell a pénz. Remélem jobb blogot fogok írni, mint régebben, mert ott csak magamat sajnáltam. Majd lesznek ilyen témák is, bebizonyítom, hogy tudok (jól is) írni, ha akarok. Azt hiszem, kész vagyok váltani, ilyen értelemben is. Minden közösségi oldalról töröltem magam, vagyis nem töröltem, de már nem fogok belépni (szerintem soha többet), az e-mailjeim nem élnek. Az elején egy kicsit fura volt, de hamar megszoktam. Nem hiányzik senki. Aki meg igen, azt meg igyekszem elfelejteni. Felejtsenek el, hagyjanak békén. Nem is éltem 35 évig. Vagyis már nem igazán számít, mi volt, szeretnék "tiszta lappal indulni", tabula rasa, sub rosa, meg minden. (Ennyit a latin tudásomról.) Csak még azt nem tudom, mit fogok az önéletrajzomba írni, ha lesz, ja igen, valami ilyesmit, hogy "szellemi szabadfoglalkozású". 17 évig. Csak nem tudom, mindezt mivel támasztom majd alá. Talán majd írok egy pár verseskönyvet alibiből (dátum nélkül). A versekről úgyis nehéz megállapítani, hogy mennyire jók/szarok. Szerintem a legtöbb szar. Meg a dalszövegek is. Meg a zene is. Nem is nagyon hallgatok semmit. Kicsit öregnek érzem már magam az ilyesmihez, meg rájöttem, hogy milyen béna is az egész. Röhejes. Kábé 5 perces bohóckodás a tévében/rádióban. Ennyi idő alatt nem sok mindent lehet elmondani, és azt is szarul. Ez művészet? Egy nagy szart. Tök égő az egész, csak a táncos picsák dobják fel valamennyire a műsort (már ha vannak). De még azok se mindig. Valószínűleg 1-1 ilyen ribi többet ér, mint a szöveg, a zene, a technika, meg az előadó együtt véve. (Legalábbis nekem ez a véleményem, általában ezek fognak meg az ilyen "produkciókból".)